Könnycsepp csillan a szememben. Keserű bánat fészkelt a szívembe. Ott érzem jól magam a gyászos temetőben.
Az idő múlásával a szívem egyre vérzik Tudom,hogy a boldog mosolygó emberek, ezt soha meg nem értik. A bánatom elfojtanám, a feledés felé futok. De bármerre szaladok, magammal viszem a szomorú bánatom..
Rohanok menekülök, de csak egy helyben járok. Szeretet boldogság rád vajon mikor találok? Amikor rám talál, a széllel-viharral nevetek. De az ég tisztulásával érted, már semmit sem tehetek.
Szeretlek kisfiam, halálod után is tiszta szívemből. Nem lehet téged ki tépni soha, a bánatos szívemből...!
