| Statisztika |
Online összesen: 1 Vendégek: 1 Felhasználók: 0 |
|
Koldus szíve - Debreceni Zoltán
Ha már úgy érzed a bús lelked árva,
csak hallgass a szíved szavára.
Gondolj arra az ember társadra.
Akinek mindennap csak a magányos bánat a barátja.
Hajlék nélkül él a szabad ég alatt,
Az éhségtől a hasa korog,
a szegény koldus szíve a bánattól megszakad.
Könnyek úsznak az álmos csipás két szemébe.
Mikor az apró gyermekei fényképét fogja a koszos kezébe.
A koldusnak a családjáról ez az utolsó féltett kincse.
Szíve sajog a bánattól,
sír-zokog elkeseregve.
Szeressük őt is,
mert istennek ő is,
a kedves gyermeke.
Engem is sokszor porba sújtott az isten.
Lehet,hogy éppen ezért nem is nagyon hittem.
Sok évig vitáztam,szájaltam vele.
Gyakran elküldtem őt a semmibe.
Rá jöttem végtelen az isten türelme,
ha hiszel benne,
a szíved soha sincs elvesztve.
|
| Kategória: Versek | Hozzáadta:: Zoli (2014-03-22)
| Szerző: Debreceni Zoltán E
|
| Megtekintések száma: 380
| Helyezés: 0.0/0 |
|
|
|
