Kilépek az ajtón szétnézek a tejfehér ködben. Csak lassan vonszolva lépkedek, gondolkozom közben.
Kihaltak az utak mindenhol köd és csend honol. Keresem a lelki békét a hegyek között, de nem találom sehol. A hideg teljesen átjárja a lelkem, reszketek és fázom. A szomorúság is rám tapadva sétál, ezen a szép ismerős tájon.
