| Statisztika |
Online összesen: 3 Vendégek: 3 Felhasználók: 0 |
|
Kisvejkén mikor édesanyám iskolába kísért - Debreceni Zoltán
Régen mikor sétáltunk,
édesanyámmal iskolába kettesben.
Kislány voltam.
Vigyázott rám,
fogta az úton végig a kezemet.
Mosolyogva beszélt hozzám ,
mutatta közben a zöldellő,
réteket,
völgyeket és a magas hegyeket.
Akik úgy néztek vissza ránk,
mind a mosolygó gyerekek.
Megcirógatta menet közben édesanyám a fejemet.
Rám nézett és szívből nagyokat nevetett.
Már azóta egyedül sétálok,
Könnyes a két szemem,
a múltat kutatom.
Mert már csak az anyám emléke kísér,
a Kisvejkei dombos,lejtős utakon.
Még mindig úgy álmodok vele,
hogy él,
simogatja álmomba a fejemet.
Szorosan megölel,
két kezével fogja a kezemet.
Édesanyám régen meghalt,
már nem ölel engemet.
De mikor rágondolok,
a keserű bánat széjjel akarja marni,
érte a lelkemet.
|
| Kategória: Versek | Hozzáadta:: Zoli (2014-03-21)
| Szerző: Debreceni Zoltán E
|
| Megtekintések száma: 407
| Helyezés: 0.0/0 |
|
|
|
