Kisvejkén késő őszi estén ballagott munkából haza egy boldogtalan férfi. Senkit nem szeretett, emiatt őt sem szerették az emberek. Nagyon magányos volt és szomorú a szíve. A hegyekben erősen kezdtek fújni a hideg szelek a nagykabátját összehúzta menet közben magán, mert nagyon fázott. Fejét lehajtva,hogy ne fújjon arcába a fagyos szél úgy siettet haza.
Már az utca ki volt világítva mire hazaért a gondozatlan házához. A kopott kaput a kulccsal kiakarta nyitni. De az ujjai elgémberedtek a hidegtől és a kulcs kiesett a kezéből.
Idegesen morgolódva lehajolt,hogy a kapu kulcsát fölvegye. S akkor vette észre a kerítés tövében ültetett virágot. Mindenhol csak nagy a gaz -morogta félhangosan.
Kedvesen ráköszönt a szomszédban élő kisfiú. És szelíden mondta neki:bácsi azt a virágot én ültettem neked. A férfi vállát rángatva mondta én ilyet nem kértem tőled. Azzal bement a sötét hideg házba.
A kályhába tüzet rakott. Közben kavargott benne a kisfiú mondata. Minek nekem a virág? -mormogta magában. Már késő éjszaka lett, de a boldogtalan férfi szemére nem jött álom.
Akarata ellenére mindig a kisfiú jutott az eszébe. -Virágot nekem? -nekem? Nekem ültette? Majd könnyes szemmel a tornácáról levette a cukorrépa hámozó kést. És kiment az utcára, a félhomályba kiásta az agyagos földből a virágot, amit neki a kisfiú ültetett.
Bevitte és egy edénybe gondosan elültette. Másnap ahogy dolgozni indult már kint volt az árva kisfiú. Ugyan is a szülei autó balesetben már régebben meghaltak. Csókolom köszönt mosolyogva szelíden a kisfiú. A férfi mosolytalanul bólintott köszönés helyet a kisfiúnak. A kisfiú oda szólt: bácsika látom bevitted a virágot.
Be -válaszolta majd elballagott dolgozni. A munkából este sietett haza, mert tudta a kis virág várja. A kis virág napról napra szépen növekedett. Mert rendszeresen ápolta, öntözte a boldogtalan ember.
Egy napon nagyon szép sárga virágot hozott. A férfi nagyon,de nagyon boldog lett. Mert a szürke sötét szobájába a virág fényes napot hozott.
Munkába indult mint ahogy mindig szokott, reggelente a boltba tértbe a tarisznyába élelmet venni. De az elemózsián kívül kért egy nagy tábla csokoládét.
Másnap reggel nem látta a kisfiút a kerítés előtt mint ahogy szokta, egy darabig várta, de hiába várta csak nem jött. Elment dolgozni de nem volt jó érzése egész nap. Alig várta,hogy vége legyen a műszaknak. Hogy tudjon sietni haza, de nem is a saját házához ment hanem egyenest a kisfiú házához.
Többször bekiáltott, a kisfiú helyett, egy öregasszony jött ajtót nyitni. A kisfiút keresem mondta izgatottan. A kisfiú az éjszaka nagyon beteg lett. A mentő kórházban szállította. Én a mamája vagyok.
A férfi rohant ész nélkül a kórházba. A folyosón hangosan kiabálta, a kisfiút keresem, akit az éjjel hozott be a mentő. Ma délelőtt meghalt, megállt a picike szíve mondta neki egy fiatal nővér. Késve érkezett sajnos uram.
Sírva ment haza. A kisfiú sírjára élő sok színű virágból csináltatott egy nagy koszorút. A temetésen odament a sírgödörhöz és zokogva dobta a picike koporsója után a nagy tábla csokoládét.
Majd egy holdvilágos éjszaka, virágot ment ültetni a kisfiú picike sírjára. Azt a virágot amit a kisfiútól kapott. Majd megköszönte a kisfiúnak többször. Amiért szeretetre tudta nevelni.
