Kisvejke sötétben is ragyog - Debreceni Zoltán író
Estig bolyongunk a zöldellő magas hegyekbe. A két szemed lesem az ezüstös holdfénybe. Kézen fogva sétálgatunk, nevetgéltünk mulatozunk. Béka hada nekünk táncot jár, szúnyog és tücsök banda szép nótákat muzsikál.
Ebben a kis faluban a szívem midig vígan dalol. Ahol a hegy és a dombság, mint édesanya a gyermekét, féltő karjával átkarol.
Az utcán több fehére meszelt kálvária, már messziről mosolyogva integet. Itt ha szereted az istent megtalálod a hitedet.
A kálvária mellett, a felújított templom mosolyogva áll. Alkonyatkor harangszavával a gyümölcsösből haza hív. Este büszkén dicsekszik szép ruhájában, halvány ragyogó fényben virít.
Mellette,közelében a virággal díszített kispadon. Még késő este is szerelmesek csókolóznak, beszélgetnek,nevetgélnek boldogan.
