Debreceni Zoltán író: Kisvejke felett vígan szállnak...
Most még Kisvejke felett vígan szállnak a felhők. A felhők mögül mosolyogva néz rám a nap. Nyílnak a réten a patakpartján a sárga vadvirágok. Szépen zöldell az orgona a házad előtt. Kedvesem vajon úgy szeretsz e engem, mint valaha réges-rég? Beteg fejemen a sötét haj már régen őszbe borult. Ha meghalok,vajon a síromra te rakni fogolmajd egy szép koszorút? A nevemet is elfelejted végleg...
