Aranyos versike. Szerintem többféle helyzetre utalhat, nem derül ki pontosan a háttér (és ez jó!), azaz, hogy miért is oltottad ki azt a tüzet, ami kiolthatatlan? 
A piszkozatokkal is egyetértek. Meg kell köszönnünk a velünk mostohán bánó nőszemélyeknek, hogy kínunkban olyan csodálatos verseket íratnak velünk.

Kellemesen megírt vers egy nem túl kellemes érzésről, amelyet azt hiszem mindenki átélt már, vagy át fog élni.

Viszont... Az előző versednél is felfigyeltem rá, hogy nem minden esetben használod az írásjeleket. Régebben hasonlóan írtam én is. Kitettem a vesszőket - bár itt van, ahol hiányzik -, kitettem a kérdőjeleket, olykor a felkiáltójelet, néha a pontot is, majd egy alkalommal valaki a következőt kérdezte tőlem: "Miért van az, hogy hadilábon állsz az írásjelekkel?"

Valóban hiányzik néhány írásjel, ezt nem figyeltem meg elég alaposan. Az én költészetem még gyerekcipőben jár,a húszat sem éri el eddigi verseim száma. Remélem mutatkozni fog fejlődés a jövőben!