Szélirányban bólogatnak a kökénybokrok és a nyárfák. A Hajdúbagosi Kati folyó parton, rajtam kívül senkisem , csak a madár jár. A sáros úton az emléked hozzám kedvesen suttogva beszél. Hiába áztassa kabátom a sűrű eső, és csípi az arcom a novemberi hideg szél. A galagonyabokrokban és a kökénybokrokban szines picike madárka lapul. A határban szántó traktor zajátol, ijedten szalad el a nyúl. Rám a bánat és a fájó emlék mint a sűrű eső úgy zúdul. Gondolatban veled járok. Zöldel a rét , ragyog a nap és nyílnak a szines mezei virágok. Minden percben várlak. Úgy csorog a szívemre a bánat, mint ahogy a folyóban az eső cseppek bugyborékká válnak.
