Kékestetőn zúgott a szél a száz éves fák alatt. Hallgattam a dalukat még téged vártalak. Hangjegyként hullottak a zöld fa levelek. Becsuktam a szemem a szívem meg remegett. Furcsa hely ez, a csend mindig itt honol, ahol a szél mindig békésen dalol. Zúgott a hegyeken a nyári szél, a száz éves fák alatt. Velük dúdoltam én is a kedvenc dalomat, amíg téged vártalak ott a kis tó partján, ahol még most is sírnak a szerelmes szép szavak...
