Idő! Vánszorgó, lusta némber! Hát ki vagy Te, hogy engem Kétségek között vergődni hagysz?
Lomha, csigamód járó kényszer! Meddig tervezed, hogy nekem virrasztó, könnyes éjszakákat adsz?
Kapd fel mankóidat végre! Repülni akarok, szállni a messzeségbe, Hogy visszatekintve megmutasd, Szerettek, vagy csak kisded játék a múltam? Hogy meglássam amikor vén leszek, Az, hogy jó voltam, az jó volt valakinek?
De mégsem..... Hess álom! Nem kell! A tükörben tisztának látom magam.
Zord időnek ólomsúlyú lépte! Ne kímélj! Legyünk túl rajta végre, Ha gyötörni pont engem akarsz!
