| Statisztika |
Online összesen: 1 Vendégek: 1 Felhasználók: 0 |
|
Idegen
Idegen minden utcai tekintet,
idegen az út, hiába ismerős,
idegen a kéz, mely orcánkra legyintett,
minden gyermek és minden ős.
Idegen bennem a tiszta levegő,
az örök anyag: egy sejtdarab.
Idegen a semmiben lebegő idő,
és a váratlan ölelés, ha elmarad.
Az is idegen, hogy nem hagy hidegen,
kit felismerek szemeim mögül,
és idegen, hogy szeretni tudok
olyat, ki velem együtt sír és örül.
Idegenek a házak szép családdal,
a takaros szoba, terített asztal,
idegen az élet is a halállal, s az,
hogy mennék, de van ki marasztal.
A napfény, a sóhaj, a madárdal,
idegen az élő s ekképpen a holt,
idegen, hogy rosszban vagy apáddal,
mikor tegnap még minden rendben volt.
Munkál bennem az idegen anyag,
terpeszkedik, mint nagy fellegek árnya,
szívem kő, testem szétmálló agyag,
s idegen nékem szerelmed hiánya.
Idegen minden utcai tekintet,
idegen az út, hiába ismerős,
idegen a kéz, mely orcánkra legyintett,
minden gyermek és minden ős.
Idegen jámbor a felszított szerető,
idegen a sejtés, ki lesz, ki megtagad,
Idegen a semmiben lebegő idő,
és a váratlan ölelés, ha elmarad…
|
| Kategória: Versek | Hozzáadta:: Tutus (2013-10-11)
|
| Megtekintések száma: 350
| Helyezés: 0.0/0 |
|
|
|
