Debreceni Zoltán író: Huncutkodni szeretnek a férjes lányok...
Kedves tenger áll köztünk, Nem építették nékünk meg rajta még a hidat. A kora esti harang hűség szavai engem az ágyamba a párom mellé hívnak. Tudom vannak egyes emberek, akik semmitől se félnek, a hűségről párjuknak csak unalomból beszélnek. Minden este, vastag fának dőlve, arcukat tartják a szélnek. Feneküket riszálva, mással szeretkeznek. Ha haza mennek, mosolyogva mutatják párjuknak a szépet. Nem félnek attól, hogy a huncut szelek egyszer mindent kibeszélnek. Én minden este a kedvesem karjára teszem le a fejem, hófehér keblein legeltetem, mind a két szemem. Kezem a szívére teszem, heves dobogása csak rólam beszél. Azt suttogja a szíve olyan kicsi bent a hely, rajtam kívül oda senki sem fér.