Hozd le az égről a csillagot - Debreceni Zoltán író
Egy hold világos este csókolózás közben. Súgtad a fülembe, ott kint az udvaron, hogy nagyon szeretnéd, ha a kezedbe adnám, az égről a ragyogó csillagot. Fáradt és beteg már a két karom, kedves nem tudom már lehozni neked, az égről a csillagot.
De ha majd a földről örökre elmegyek, csillagokról csillagokra lépve, megyek fel csendesen lassan az égbe. Kérlek értem ne hullajts könnyet, mert az égről a legkedvesebb csillagot, ledobom néked, ahogy itt tőlem a földön kérted...
