Debreceni Zoltán író: Hosszúpályi temetőben nyugszik a jó anyám...
Hosszúpályi temetőben nyugszik a jó anyám. A sírhelye régen eltűnt az isten vigyázza már. Egyszerű asszony volt az én jó anyám. Fiatalon meghalt, elvitte hét picike gyerekétől a rák. Az arcán korán voltak ráncok és mélyült a barázda. Negyven évesen minden nap gondolt szegény a halálra. Bánatos két barna szeme a lelkének volt a tükre. De sokat láttam mikor hullott bánatában a gyereke miatt a könnye. Kedves édesanyám de szeretném megcsókolni a beteg kezedet. A jó istent letérdelve kérem a mennyben ezerszer áldjon meg. Áldjon meg, és vigasztaljon oda fönt téged, Gyógyítsa lelkedet, és a jó anyai szíved.
