Holdvilágos kis szobámba Besütött a kikelet; Nem tudlak én elfeledni Csalfa lyányok Titeket.
Volt a szívem mézeskalács És a bensőm keserű; Máskor meg a gonosz fúrta Elemésztett sötét kútba.
Ezután jött bölcs hallgatás Nem szólt szívem mily árulás; Ám Ő eképp gondolkodott Ne elmélkedj Ámor halott!
Teltek múltak így az évek Bölcsnek kevesen néznének; Makacsul s görcsösen hittem Mi elől régen menekültem.
Fekete hajam lassan őszbe hajlik már De nem mozdulok, mert lesz újra nyár; Tudom, s érzem hosszú még a vég Még nem ez az, nem itt és eképp.
Bolondos gyermekkorom néha elmémbe lép Mindazon mókák, melyekért minden gyerek élt; Bár akkor még sokat hevesen tagadtunk Majd a pajtásokkal nagyokat kacagtunk.
Olykor remegő kezemre tekintek A tükröt kerülöm, s tagadom az évet; Még fiatal vagyok, csak a testem lett öreg Máig sem tudom, hogyan történt meg.
Fehérben díszlik fejem koronája Már eljárok néha szívem templomába; Gyónnék én hiába, hisz elteltek az évek Nyomasztó félelmeim teljesülnek véle.
Úgy vélem lassan benő a fejemnek lágya Pedig de sokan mondták: -lelkét örök gyerekség rágja-; Sose vettem komolyan az efféle beszédet Egyedüli szépség: a leányok, akikért élek.
Ez voltam, mi lettem… s hogy mi lesz Belőlem? Azt hiszem –e kérdés már örökre részem; Csalfa gondolatok, most bűnhődöm miatta Mihelyett a szépséget választhattam volna.
Lám a tüdőm sem olyan, mint régen Reggelente melegség kap el és mélyen; Veszem a levegőt, de érzem, hogy kevés… Talán az utolsó téves elmélkedés…
Kinyitom szemeim, s ismét a holdvilág Hosszú éveken elkísért, és odaát; Vajon lesz –e újra fény? vagy pusztán jóbarát… Ideje meglátnom életem szerencsecsillagát!
s.k. anno 1999.
Kategória:Versek | Hozzáadta::Béci (2013-10-13) | Szerző:Holdvilágos kis szobámbaE
Köszi a bókot..... Igazából a költészet maga ami megragad és elvarázsol de természetesen nekem is vannak olyan költőim akik igazán inspirálnak felnézek Rájuk...... Költészetem lényege a szerelem alapvetően és szinte kizárólagosan a maga örömével szárnyalásával és persze ott vannak a nagy és fájdalmas csalódások is......De igazából ez együtt kerek egész......egyik sincs a másik nélkül......
A vers tetszik, de bevallom, az első négy dallamosan pergő verszak sokkal jobban tetszett, mint az utána következő elnyújtottak, de ettől függetlenül nagyon jó volt. Jól leírtad az évek alatt beállt változást és annak miértjét.
Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak. [ Regisztráció | Belépés ]
