| Statisztika |
Online összesen: 6 Vendégek: 6 Felhasználók: 0 |
|
Holdfényes éjszakán - Debreceni Zoltán író
Hosszú holdfényes éjszakán fejét vállamra hajtja úgy karol a magány.
Alszik ölében mozdulatlanul gyermeke a csend.
Néha - néha álmából ha felébred megsimogatja lágyan a kezem.
Nappal a temetőt járom.
Némán nézem a halottak virágos honát.
Ahol még a nap is,
könnyezve szórja a sírhalmokra sugarát.
Lábam alatt megcsörren a száraz avar.
A szívem hevesen dobog az elmúlás felkavar.
Felriad,elinal tőlem a csend.
A magány ragad belém,
fogja szorosan a kezem.
|
| Kategória: Versek | Hozzáadta:: Zoli (2014-09-29)
| Szerző: Debreceni Zoltán E
|
| Megtekintések száma: 485
| Helyezés: 1.0/1 |
|
|
|
