| Statisztika |
Online összesen: 3 Vendégek: 3 Felhasználók: 0 |
|
Debreceni Zoltán író: Hív a nyár...
A gyönyörű nyár elején.
A barackos kertbe és a zöld mezőbe járok.
A hegyek rejtekén millió színes vadvirágot,
sok színes madarakat látok.
Ha rét kerül az utamba a zöld pázsitján lépkedek.
Még a mókus eszi az elemorzsiát a fán,
én utána kémkedem.
A nyári napsugara lágyan simogat,
az enyhe szellő ránk lehel.
Közben a fülembe súgja mindig nevess,
ne add fel.
Mert még neked nagyon sokáig élni kell.
Virágos rét zöldje nekünk ragyog,
a sok vadvirág nekünk illatoz.
Mintha örök nyár várna ránk.
Az enyhe szellő azt súgja most.
Kedves olyan jó veled sétálni a hegyekben,
a völgyölén.
Mint fotelben hátra dőlve olvasni a legszebb költeményt.
|
| Kategória: Versek | Hozzáadta:: Zoli (2013-06-01)
| Szerző: Debreceni Zoltán E
|
| Megtekintések száma: 380
| Helyezés: 0.0/0 |
|
|
|
