Haragnak harag az atyja, bosszúsan veté néki ágyát anyja, nem lelé nyugodalmát szülöttje s vendettát akar venni rajta, a harag arénájában tombolván csak fújtat megsebzett bika, s agresszív makacssága miatt szúrja halálra torreádora.
A harag sértődött emberének cinkosa s legrosszabb tanácsadója, dühösen morajló tengernyi vizének magas lángon forralója, az edény, melyben a harag vizének vagyon bősz zúgolódója, megesék agresszívan fut ki s magát vadul-forrongva kitombolja.
Van, hogy összevészünk valakivel s égtelen haragra gerjedünk, indulatainkat türtőztetni nem tudván túlzottan fölmérgesedünk, hirtelen fölindulásunkban megesék aljasul rosszat cselekedünk, s süket saját igazunkat egyre hajtogatván pörlekedünk.
Történék, miként bolhányi problémákból szítunk elefántnyiakat és a feszültség bennőnk nőttön-nő s csak srófoljuk magonkat, olykor hirtelen veszejtjük el indulataink fölött uralmunkat s tetteinket át sem gondolván sutba dobjuk önkontrollunkat.
A haragos ember lelkében mindég ott lappang erős dacossága, nem lelé békéjét és megérinté őt mélységes csalódottsága, magából kifordult ember eszköze bosszúálló gyilkossága, míg nem vész elégtételt, addig nem nyughat beteg-vakossága.
Jó esetében a harag puhulván szép lassan mérséklődve ellankad, helyébe költözék józan meglátás, melytől végleg a sárban elakad, megbocsájtás szekerének kereke visszatér régi kerékvágásába, volt haragosunkkal együtt ülvén, bakon baktatunk barátságban.
