| Statisztika |
Online összesen: 1 Vendégek: 1 Felhasználók: 0 |
|
Halottak napja
Halottak napja
Az örökkön csöndes temető elevenné válik,
az élők szorult szíve emlékezni vágyik,
a síremlékek tája virágokban pompázik,
koszorúk s bokréták sűrű sora sokasodik.
Eme viruló virágok víg életet illatoznak,
lángoló mécsesek széltől hajladoznak,
égő gyertyák viaszos könnyei hullanak,
fájó szíveinkre ólomnehezen reá fagynak.
Ember rengeteg oly némán jön kígyózva,
ballag a temető valamely parcellájába,
fölkeresik elhunyt szeretteik sírhantját,
hogy emlékezvén gyújthassanak gyertyát.
Glédában állanak a hideg sírkövek sorai,
fenyőillatúak még a friss hantoknak új fejfái,
rajtok állanak szeretteik oly becses nevei
s búcsúzásuk oly fájó, utolsó, idézett sorai.
Rideg márványkövek sírva visszhangoznak,
fájó siralmaikkal ily búsan szólamólnak,
dúl a föltörő érzelmeknek könnyes vihara,
terjeng belengve az olvadt viasz nehéz szaga.
S a sírkert fényárban fürönközik éjszaka,
mint milliárdnyi elsárgult szentjánosbogara,
eme holt-halovány lelkeknek elbúsult tánca,
e lángra gyúlt mécsek oly kecses fényjátéka.
Hajnali pitymallatra e mécsek csonkig égnek,
fényeik füstölögvén csöndben elhűvösödnek,
a vázák vízében vágott virágok hervadoznak,
adja Istenúr, hogy halottaink föltámadjanak!
|
| Kategória: Versek | Hozzáadta:: Lackó (2013-11-16)
| Szerző: ifj. Mészáros László E W
|
| Megtekintések száma: 382
| Helyezés: 5.0/1 |
|
|
|
