| Statisztika |
Online összesen: 5 Vendégek: 5 Felhasználók: 0 |
|
Hajdúbagoson már vár a messzeség
Hajdúbagos már vár a messzeség,
integet, hogy hallgassam a falevél lehulló neszét.
A réten egyedül sétálva megyek,
de nem vagyok egyedül mert gondolatban fog a kis kezed.
Így együtt sétálunk a folyo parton és a vadvirágos réten.
Neked mutatom a vizben a békát az orvosi piócát.
A virágon a tarka lépket,
az orromra repülő vad legyecskét.
Az égen a bárányfelleget,
és a fejem felett szálló madár sereget.
Olyan jó veled magamban...
Megbeszélem veled a fájdalmam,
a minden napi gondom.
Amit gondolok szinte hangosan mondom.
Így telnek Hajdúbagoson a napjaim nélküled,
mégis veled...
|
| Kategória: Versek | Hozzáadta:: Zoli (2012-09-25)
| Szerző: Debreceni Zoltán
|
| Megtekintések száma: 525
| Helyezés: 0.0/0 |
|
|
|
