| Statisztika |
Online összesen: 3 Vendégek: 3 Felhasználók: 0 |
|
Hajdúbagosi réten rád gondolok...
A hajdúbagosi téli erdő sűrűjében lépkedek,
már egyedül megyek nem fogod a kezem.
Lábam alatt szűz hó roppan.
Olyan sokat jártam itt veled.
A zimankót lassan kikelet váltja.
Majd újra nyár borul a Hajdúbagosi tájra.
Aztán ősz,
színes és esős.
Az eső a fákról mint könnycsepp hull reám.
Sírnak az eső lepte fák.
Éppen úgy mint mikor megismertelek.
Olyan nehéz a szívem.
A természet templomában vigaszt lelek.
A Hajdúbagosi réten,
és erdőben rád emlékezem.
|
| Kategória: Versek | Hozzáadta:: Zoli (2012-10-27)
| Szerző: Debreceni Zoltán E
|
| Megtekintések száma: 494
| Helyezés: 0.0/0 |
|
|
|
