Lassan bandukolok a Hajdúbagosi nyári vadvirágos tájon. A zöld erdőben a magas fák alatt. A fák tetején csiripelő madarak, fa alatt a vadvirágokon sok-sok apró méhek.
A madarak oda fönn szárnyukkal csattognak, majd szép dalra fakadnak, méhecskék itt lent virágról virágra repülnek vígan döngicsélnek.
Elmerengve csodálom az ezer színű nyarat. Közben nézem a boldogan ugráló szöcskéket, fürgén mászkáló apró bogarakat.
Gyönyörű itt Hajdúbagoson nyáron minden. Az emberek mosolya, a madarak dala. Nagyon szép dalt suttog fülembe még a szél is, a zöldellő pusztába.
Most karácsony táján zümmögve alszik a nyár, ködfátyol takarót húzott magára. Csöndesen alszik nem halt meg, hallom a lélegzetét. Várja júniust, mint a tavaszt, az ősszel a szirmát levetkőzte gyönyörű virág.
