Magamban bolyongok a kihalt sötét pusztaságon. Néma csend honol már a Hajdúbagosi tájon. Olyan nehéz nálad nélkül élni. A hosszú őszi éjszakákon egyedül szenvedni.
Mikor mellettem vagy, eltűnik a kegyetlen bánat. A mi utcánkban akkor boldog napok járnak.
