Felejts el minden gyönyörű emléket, dobj mindent szépet a patakba ami hozzám láncol. Aztán mosolyogva, emelt fejjel menj tovább. Azon a földes agyagos úton amin sokat sétálsz. Hidd el neked is, nyílik még ott szép virág.
A sok-sok régi emlék, és egy régi mosolygó arc, megsebzi a buta szívem olyan hirtelen. Felszakít minden régi álmot. Amit elfeledni szeretnék szüntelen.
A lelkem mint a vihar úgy szárnyal hozzá, rohan mint a tomboló szelek. Mindig új erővel tör fel bennem. Amit úgy éreztem,hogy régen meghalt, és nagyon régen elveszett.
