| Statisztika |
Online összesen: 1 Vendégek: 1 Felhasználók: 0 |
|
Fel lángol a múlt
Felejts el minden gyönyörű emléket,
dobj mindent szépet a patakba
ami hozzám láncol.
Aztán mosolyogva,
emelt fejjel menj tovább.
Azon a földes agyagos úton amin sokat sétálsz.
Hidd el neked is,
nyílik még ott szép virág.
A sok-sok régi emlék,
és egy régi mosolygó arc,
megsebzi a buta szívem olyan hirtelen.
Felszakít minden régi álmot.
Amit elfeledni szeretnék szüntelen.
A lelkem mint a vihar úgy szárnyal hozzá,
rohan mint a tomboló szelek.
Mindig új erővel tör fel bennem.
Amit úgy éreztem,hogy régen meghalt,
és nagyon régen elveszett.
|
| Kategória: Versek | Hozzáadta:: Zoli (2014-03-03)
| Szerző: Debreceni Zoltán E
|
| Megtekintések száma: 344
| Helyezés: 0.0/0 |
|
|
|
