Lassan eltűnik a tél, már érzem a tavasz illatát. Ránk kerül a laza ruha, szekrénybe kerül a nagy kabát. Rügyekből lesznek a levelek, most még boldogan ölel a két karom tégedet. A sors messzire sodort tőlem, mint fától a szél fújja el a levelet. De ott is gondolj rám néha,hogyha meg teheted. Mint ahogy a nyári viharból veri a jég a fejemet, úgy üti érted a bánat az árva szívemet.
