Fagyos álom vagy valóság Nem tudja a csúf világ; Miképp történhetett meg amott Hogy eltemették a csillagot.
Szép leány volt nem is régen Mint városon úgy vidéken; Bármi pórnép, ha reá nézett Szeme mindenkit megigézett.
Ha szelíd patakocska lábait csapdosta Röpült a szélben egy selymes hangocska; Dalolt Ő szépet, vígat, szerelmeset A kicsiny falucska sose hallott szebbet.
Délceg kemény vitézekre soha rá sem nézett Az erő és hatalom lelkét nem szennyezé be, Ő volt a tisztaság s a szerelem angyala Ha rossz ember ránézett vált fején Glória.
Hanem a gonoszság, s ármány vált vesztére Szerelembe esett a buta s egy férfibe; Botlott, és rútul rászedték a gazok Tündérszín lelke eképpen lett halott.
Hiszen a jóságnak kedvességnek e földön ára van Nem kaphat szerelmet kinek érző szíve van, Kiknek, ha érzelem mélyen rejtekébe ér Övék a boldogság melyet mindenki remél.
