Csendes szerény szobámba ha aludni térek. A régi álmok szövik át a sötét néma éjszakát. Nem sértegetnek, nem bántanak. Csak kísérnek a méla sötéten át. Beszélnek rólam a múltról,beszélnek nekem rólad. Arról amikor Szegeden megpróbáltuk hinni a semmit. Elhagytalak, elhagytam akkor veled együtt az egész szívemet. Talán bölcs döntés volt, de akkor alá írtam a magány szerződését.
Azóta tanultam,tanulok egyedül élni. Tanulom megszokni a magányt és a néma üres szobát. Sokszor a régi álmok átszövik még ma is, a hosszú csillagos éjszakát. Mosolyogsz rám,fogod a kezem, szőke hosszú hajad eltakarja arcunkat mikor a Tisza-parton megcsókolsz. Álmomból sokszor felriadok nyúlok feléd,de csak a sűrű néma csendben kapaszkodik a kezem. Régi álmok ne háborgassatok, régi álmok hagyjátok el örökre a szegényes szobám.
