A nyár már nagyon messze elrepült. Amit itt hagyott a réten virágokat. A hidegtől a könnyük az arcukra fagyott.
Búsan sétálok az erdőben kopasz fák alatt, a száraz avaron. Még az öregasszonyok nyarának lenne itt az ideje. Mégis a hideg tél lehelete dermeszti jéggé a lelkemet.
Elmúlt a nyár, és egyszer elmúlik minden. Elporlad a járda, elszökik tőlünk az élet. Úgy mint kora hajnalban megszökik, a megkopott tegnap.
