| Statisztika |
Online összesen: 1 Vendégek: 1 Felhasználók: 0 |
|
Elrabolt tőlem a nap...
Egyedül ballagok bánatomban a Hajdúbagosi réten és folyóparton.
Keresem az emléked a hideg esőben is,
a sáros úton.
Emléked hűséges,
nem hagy egyedül.
Hozzám repül és a múltunkról suttogva beszél.
Ettől a szívem szomorú lesz,
majd fényre derül.
Úgy érzem mintha kisütne ilyenkor a szívembe a nap.
Pedig csak a decemberi havas eső áztatja rajtam a pusztába,
a kopott kabátomat.
Messzire elment a nyár,
elvitte a meleget,
és magával vitte a boldogságomat...
Kutatlak kereslek,
mert tűzként ég a föld a lábam alatt.
Akkor is mennem kell ha sokszor nem akarok.
Kereslek a réteken,
folyóparton,
utcákon,
de sehol sem talállak.
Csak az ólom súlyos emléked cipelem a vállamon...
Mint ahogy az esőcseppek zuhognak a földre és a fákra.
Úgy csorog a szívemre a keserű bánat...
|
| Kategória: Versek | Hozzáadta:: Zoli (2013-03-19)
| Szerző: Debreceni Zoltán E
|
| Megtekintések száma: 428
| Helyezés: 0.0/0 |
|
|
|
