| Statisztika |
Online összesen: 1 Vendégek: 1 Felhasználók: 0 |
|
Elmúlás
A langyos nap melege simogatja a megsárgult tájat.
Az őszi szellő csókolgatja a falut és a levetkeztetett fákat.
A fák már alusznak csendesen tavaszik.
A réten is elhervadt a virág.
Megjött az elmúlás alszik, szendereg a világ.
Minden este piroslik az égalja, nap van lemenőbe.
November elején megyünk emlékezni,
a gyászos temetőbe.
Sírunk zokogva,
síron virul a sok sok virág.
Aki meghalt nem fog megsimogat minket,
soha sem már.
Mint a falevele elporlad örökre.
Nekünk él amég élünk,
az emléke mindig a szívünkbe.
|
| Kategória: Versek | Hozzáadta:: Zoli (2013-10-24)
| Szerző: Debreceni Zoltán E
|
| Megtekintések száma: 340
| Helyezés: 0.0/0 |
|
|
|
