Elkárhozva
Milyen napra ébredtem ma reggel?
A szél süvített a fülemben.
A pokol átkozott tornácán álltam,
S béklyó volt a keresztem.
Lángolt a testem, ezernyi sebben,
Bennem tombolt a vihar szüntelen.
Nem tudtam mi ez, csak vártam,
Majd önmagamon nevettem.
Ez a büntetésem az estéért,
Hogy féktelenül, pajzán mód vedeltem.
Nem volt határ, s nem volt semmi,
Ami gátat szabjon nekem.
Most itt vagyok az ördög kedvéért,
S kárhozatra ítéltetve feledtem.
Én akartam, nem volt mit tenni,
Szenvedés ölel keblére engem.
2011-11-28
| 
Meglehet, hogy igazad van. Legközelebb nem agyalok, hanem csak írok. talán akkor jobb dolog kerekedik ki belőle.
