A szerelem akkor kopogtat be szívünk nyitott ajtaján, mikor őt legkevésbé várjuk s nem türelmetlenkedünk, ha űzve hajszoljuk nem adatik meg vágyott szerelmünk és áhítozó sóvárgássá nő boldogságunk csupán tán!
Bennünk van a szerelem magja, ott mélyen leges-legbelül s nem pedig rajtunk kívülálló egy ismeretlen idegen, nem kívánhatjuk, hogy rögvest kérve itt teremjen, csak várjunk megterített asztalánál, míg velünk leül!
Ha még nem készültünk föl eljövetelének fogadására és lelkünk éretlensége számára még befogadó képtelen, érjen bennünk az érzés, ne kompromisszum legyen s képtelen, ne elégedjünk meg bárkivel, hogy legyen valakink valahára!
Tudjuk milyen szerelmet szeretnénk szívünk szerint, melyek azon értékek, amelyeket iránta támasztunk, legyünk igényesek s így hasonló társra találhatunk s szeretetre méltóan boldogok lehetünk megint!
