Néma sötétség költözött a szobámba. Egyed ül vagyok, a házban nesztelenül matat a magány. Szívem minden zugát, a bú bánat járja át.
Csak a csend beszél hozzám, kérem,hogy maradjon. De esni kezd az eső, a szél is hegedül. A csend meghallja rögtön elmenekül. Csak a bánat marad nálam egyedül.
