Messzire elsodort tőled az élet. Rám nélküled itt még a nap sem tündököl. A hold sem ragyog rám a hosszú éjszakákon. Csak forgolódok a bánattal az ágyamon. Miattad nem alszom, nem jön a szememre álom. Ébren talált engem itt a hajnal, vajon kedves téged ki vigasztal. Dermedten,pirosan jön fel az égre a nap. Szomorú vagyok nagyon, mert el fújta a szél, messzire a boldogságomat.
