Egy szegény beteg író bánatos szíve - Debreceni Zoltán
Szomorú,keserű bánat szállt egy költő szívére. Éppen úgy mint ahogy a szél, a vad zivatart sodorja az égre.
Miért kellett a ráknak világra jönni? Fájdalmas halállal gyerekeket,szerelmeket, szülőket az elmúlásba vinni? Több szíveket szomorúvá,keserűvé tenni?
Valamikor a költő szemében az öröm úgy ragyogott, mint az égen a napsugár. Szerette a zöldellő réteket, övé volt az egész erdő és határ.
Boldogan öleli szerelmét, a gyönyörű zöld szemű leányt. Szíve közben belülről sír, keservesen zokog. Még az eső is sajnálja siratja, az arcukra csendesen rácsorog..
