| Statisztika |
Online összesen: 12 Vendégek: 12 Felhasználók: 0 |
|
Egy rákos író...
Egy beteg rákos embernek keserű a sorsa.
Egyre többet gondol a kegyetlen halálra.
A szíve megtelik reménnyel.
mikor a szeme kinyílik reggel.
A fájdalom a testét szüntelenül égeti és marja.
Mégis fél a haláltól,
a szegény élni akarna.
A nap és éjjel a hold mosolyogva néz be rá az ablakon,
legszívesebben sírna.
Mert látják a nagy szemükkel mennyit szenved,
milyen nagy a kínja.
A kórteremben
a beteg társa tekintete meredt,
már nem nyög,
csendesen a neont nézi,
nyitva szeme és a szája,
elköltözött csendben a másik világba.
|
| Kategória: Versek | Hozzáadta:: Zoli (2013-03-20)
| Szerző: Debreceni Zoltán E
|
| Megtekintések száma: 403
| Helyezés: 0.0/0 |
|
|
|
