Hajdúbagos festői szép tája. Szűlőföldemként nézek én rája. Pocsajban szűlt jó anyám engemet. Ő ruházta rám a becses nevemet. Késő hideg ősszel jöttem erre a világra. Nagyon fiatalon is jutottam az árvák sorsára. Édes jó anyámhoz is kegyetlen volt a rák, fiatalon a temetőbe vitte. A jó apám szivből szerette, édesanyámat a sírba nem soká követte. Hosszúpályiban lettem teljesen árva. Itt zárta mind kettőt a mély sír magában. Utána rám még a holdsugara is csak halványan ragyogott. A nap tüze is szívemben bánat parázsként éget. Szülőfalumtól távolra elsodord az élet. De nem maradtam egyedűl, mert halálomig elkisérnek a fájó, és a gyönyörű emlékek.
