| Statisztika |
Online összesen: 3 Vendégek: 3 Felhasználók: 0 |
|
Egy pocsaji író élete...
Egy pocsaji író élete...
Hajdúbagos festői szép tája.
Szűlőföldemként nézek én rája.
Pocsajban szűlt jó anyám engemet.
Ő ruházta rám a becses nevemet.
Késő hideg ősszel jöttem erre a világra.
Nagyon fiatalon is jutottam az árvák sorsára.
Édes jó anyámhoz is kegyetlen volt a rák,
fiatalon a temetőbe vitte.
A jó apám szivből szerette,
édesanyámat a sírba nem soká követte.
Hosszúpályiban lettem teljesen árva.
Itt zárta mind kettőt a mély sír magában.
Utána rám még a holdsugara is csak halványan ragyogott.
A nap tüze is szívemben bánat parázsként éget.
Szülőfalumtól távolra elsodord az élet.
De nem maradtam egyedűl,
mert halálomig elkisérnek a fájó,
és a gyönyörű emlékek.
|
| Kategória: Versek | Hozzáadta:: Zoli (2012-12-03)
|
| Megtekintések száma: 476
| Helyezés: 0.0/0 |
|
|
|
