| Statisztika |
Online összesen: 2 Vendégek: 2 Felhasználók: 0 |
|
Egy kisvejkei szerelmes leány
A patak partján fagytól megfonnyadt virágok közt sétálok.
Az arra járók mind azt hiszik,
hogy valakire várok..
Pedig csak a lelkemet gyötri
és tépi a keserű bánat.
Könnyes a szemem mint a patak vize úgy csorog.
A virágokat nézem közben rád gondolok,
s képzeletben a virágok között látom a nyomod,
s érzem az illatod.
A fájdalomtól hangosan ordítani kezdek.
Hangomtól visszhangzanak a hegyek:utállak, gyűlöllek!
Pedig érzem a szívem
azt súgja legbelül,
ennél jobban még sosem szerettelek.
|
| Kategória: Versek | Hozzáadta:: Zoli (2013-10-10)
| Szerző: Debreceni Zoltán E
|
| Megtekintések száma: 346
| Helyezés: 0.0/0 |
|
|
|
