Barátságos, mogyoró barna hajú fiatal ember volt, tele sok-sok tervel és vágyal. Pocsajban a csordát, sokszor őrizte gyereken az édesapjával.
Majd siheder korában tanulni indult. Neki vágott a széles nagy világnak. Elment a hegyekbe, majd az állatok gyógyításának csinnyát-binnyát tanulni, a szikes puszta Hortobágyra.
A völgyek patakok, és hegyek megfogták a lelkét. Miatta a városokban és a pusztában a lányok egymást sorra verték.
Súlyos beteg lett a legény, sokszor gondolt a kegyetlen halálra. Ezért kijárt mindig a bánatát feledni, a csendes Hajdúbagosi pusztába.
Nappalok, alkonyatok, csillagos egek. Nyugtassátok meg a szívét. Hogy boldogan tudja élni még, a puszta réten és a magas hegyekben az életét.
