Debreceni Zoltán író: Derecske csendes temetője...
A derecske temetőjében csendben lehajtott fejjel ballagok. A néma árnyak az emlékekkel szembe jönnek. A sírkeresztek és a fejfák halkan suttogva rám köszönnek.
Én itt sok halott ismerője vagyok. A temetőben könnyes szemmel lassan ballagok.
Akik itt maradnak van aki nevet, van aki sír. De az író először sír, majd utána a jövő nemzedékének csendesen ír.
