Már messze jár a nyár, csak a nyoma maradt. Magával vitte a virágos rétet, a vándormadarakat. A sok színű ősz uralja a tájat, aludni küldi a földet és a zöldellő fákat.
A simogató szellők is csípős szélnek válnak. Simogatás helyett tépik majd a fákat.
A sárgult levelek is elporladnak. A betegek,öregek mind meghalnak. De jövőre helyettük újak jönnek. Mert Örök sorsa ez az életünknek.
