| Statisztika |
Online összesen: 5 Vendégek: 5 Felhasználók: 0 |
|
Debreceni Zoltán író,költő életéből
Árva gyermekként nevelkedtem én fel
Pocsajban a Téglavetőben.
Úgy is hívtak engem a falu árvája.
Éhesen korgó hassal,
jártam iskolába.
Cipőm lyukas volt,
a ruhámat télen,
a hideg szél átjárta.
Az öröm és a boldogság,
elkerült nagyon messzire.
Mert a szegény árvát még az sem szereti.
A szüleim elköltöztek tőlem,
a mennyekbe.
Engem egyedül hagytak itt,
a nagy szegénységben.
Egy nyári szép napon a szigeten sétáltam,
az éhségtől szédülten,
sóskát ettem a vad virágok között.
Akkor tájban a forgó is,
néhány hétre Pocsajba költözött.
Szegény árvaként akkor azt kívántam.
De jó lenne ott lenni,
a piactéren
a zenés mulatságban.
Vágytam a körhintára,
színes lóra
és a hajókára.
A cigány szomszédom ismerte jól
a keserű,árva életemet.
Tudta,hogy árva vagyok.
A szüleim a Jézuskához költöztek.
Ezért ha tehette megsimogatta,
mindig a bozontos fejemet.
A felesége mosolyogva a házukban hívott.
Zsírozott egy nagy szelet péki kenyeret.
Csodálkozva néztek rám,
a sok apró cigány gyerekek,
hogy milyen jó ízűen eszem,
a zsíros kenyeret.
A cigány szomszédom,
nem is oly sokára.
Elvitt a piactérre,
a zenés mulatságba.
Úgy tekintett rám,
mint saját gyerekére.
Felültetett többször a színes lóra,
és a hajókára.
Kaptam tőlük cukorkát,
fagyit és csokit is eleget.
De ami nekem legjobban hiányzott.
Kaptam tőlük,
szívből jövő sok-sok szeretetet.
Nem is felejtem el soha,
azt a gyönyörű délutánt.
Mikor együtt mulatott velem.
A jó szívű sok gyerekes,
kedves cigány család.
|
| Kategória: Versek | Hozzáadta:: Zoli (2014-04-07)
| Szerző: Debreceni Zoltán E
|
| Megtekintések száma: 399
| Helyezés: 0.0/0 |
|
|
|
