| Statisztika |
Online összesen: 2 Vendégek: 2 Felhasználók: 0 |
|
Debreceni Zoltán bácsi a vén Tíszán
Öreg vén szőke Tisza
de sokat bolyongtam szerelem mámorában valamikor a füzes partodon.
Akkor még benned ringott minden hitem,
mosolygott Szegeden rám vígan a nap.
És szerelemesen mosolygott rám a hosszú hajú szőke szép leány.
A késő őszi hideg szél gyűrött arcomba tép.
Ami akkor volt, az már csak megfakult elkopott emlék.
Mogyoróbarna hajam a fejemen,
ezüstös-őszbe borult.
Elszálltak felettem az évek.
A kezemet szorosan fogja az ősz.
Mellettem sárgulnak a fák,
hullanak róla
elém a síró falevelek.
Fiatal íróból öreg poéta lett.
Már csak lassan bicegve ballagok a megőszült alföldi tájon.
Céltalanul visz valahová a béna fáradt lábam.
Leülök egy száraz fatörzsre,
és zokogva sírok a megsárgult őszi tájon.
|
| Kategória: Versek | Hozzáadta:: Zoli (2014-02-08)
| Szerző: Debreceni Zoltán E
|
| Megtekintések száma: 424
| Helyezés: 0.0/0 |
|
|
|
