Aranysárga ruhában láttam a nyarat a fiatalságommal messzire szállni. Rohantam gyorsan utána, nem akartam elengedni fiatalságomat , sem a nyarat. Szaladtam-rohantam, ó,de hiába. Eltűnt a ködbe, a szemem elől.
ősz lett, teljesen ősz lettem én is. Az udvaromban szállnak a fonnyadt falevelek. Megállok már én is sokszor zihálva. Ha nem lát senki sírok, mint egy pici gyerek.
Sóhajtva kérdem csak úgy magamtól. Drága jó istenem mond hova rohanok, mit nem akarok elengedi...? Talán a szomorú múltamat.
