| Statisztika |
Online összesen: 3 Vendégek: 3 Felhasználók: 0 |
|
Debreceni Nagyerdő
A Debreceni Nagyerdőben bolyongok,
gyűrött lelkem simítani vágyom.
A lépteim halkan csörög a száraz avarágyon.
Elmélkedem a klinikák előtt.
Milyen nagyon vártalak mikor kioperálták a tüdőm.
Eszembe jut hányszor volt miattam könnyes a két szemed.
Simogattad sírva a sápadt két kezem.
A fák alatt ültünk ragyogott a nap.
A szép szemedbe a könnycsepp gyémántként ragyogott.
A langyos széltől,
zúgva sirattak minket a levelek és a lombos fák.
Azóta elszállt a szívünkből a szerelem kitudja hol van már.
|
| Kategória: Versek | Hozzáadta:: Zoli (2013-09-28)
| Szerző: Debreceni Zoltán E
|
| Megtekintések száma: 355
| Helyezés: 0.0/0 |
|
|
|
