A Debreceni Nagyerdőben bolyongok, gyűrött lelkem simítani vágyom. A lépteim halkan csörög a száraz avarágyon.
Elmélkedem a klinikák előtt. Milyen nagyon vártalak mikor kioperálták a tüdőm. Eszembe jut hányszor volt miattam könnyes a két szemed. Simogattad sírva a sápadt két kezem.
A fák alatt ültünk ragyogott a nap. A szép szemedbe a könnycsepp gyémántként ragyogott. A langyos széltől, zúgva sirattak minket a levelek és a lombos fák. Azóta elszállt a szívünkből a szerelem kitudja hol van már.
