Egy alföldi csendes kis temetőben. Most van a nap éppen lemenőben. A nyugvó nap legszebb a sugara. Rávetődik a szüleim korhadt fejfájára.
A csendes virágos temetőben a jég hideg föld alatt. A szüleim már régen ott pihennek nyugszanak. Beteg testem hogyha fáradt. Oda sétálni érzek vágyat. A temetőbe kibicegek könnyes szemmel. Sokáig beszélgetek a jó szüleimmel.
Elmondom nekik hogyha a hegyekben messze járok. Gondolok én ott is mindig rátok.
