Az utcán éhes cigány gyerekek szeméből nagy cseppekben könnyeik hullanak. Az élelemre gyötrő gondolatai lassan elmúlnak.
Csendesen veszem ölembe a síró cigány kis gyereket. Aki bátortalanul fogja meg remegő kezemet. Néz rám könnyes hatalmas szemével. Meg simogatja arcomat barna két pici kezével.
Így köszönte meg ember szerető lelkemet. Mert adtam neki egy szelet zsíros kenyeret.
