A magas hegyek közt az almafák mellett a köhögéstől meg-meg állva fulladva sétálok. A fák alatt bólingatva köszöntenek az apró színes szép vadvirágok.
A madarak az égen szabadon szállnak, le-le ejtenek a fejemre egy könnyet, aztán suhanva tovább is repülnek.
A virágos bodzabokrokon a méhecskék vígan döngicsélnek, az apró méhecskéknek gyűjtik télire a mézet.
Csodálkozva vetettem szemem a csörgedezőpatak habjára. Amelynek zavarosan kavarog siet előre az árja. Szalad-rohan mintha zavarná a madarak árnyékát. Akik a híd fölött éppen most szálltak át.
A szívemben is éppen így kergetőznek a vágyak. A hegyekből a rónára, a kis falumba vágynak.
