| Statisztika |
Online összesen: 1 Vendégek: 1 Felhasználók: 0 |
|
Becsuktam rád a szívem kapuját...
Beesteledett,
a szobámba csak a csend muzsikál.
Félhomályban reszketnek a téli szélben,
odakint a fák.
A sűrű magány a szívemre nehezedik,
gondolatban utazom hozzád.
Benne dobogsz már mélyen a szívembe.
Nem tudsz már elrejtőzni tőlem,
mert becsuktam rád a lelkem kapuját.
Akárhol bujkálsz,
a szívem mindig lát.
|
| Kategória: Versek | Hozzáadta:: Zoli (2012-10-30)
| Szerző: Debreceni Zoltán E
|
| Megtekintések száma: 498
| Helyezés: 0.0/0 |
|
|
|
